Sziasztok!
Hol vagyunk?! Franciaországban! De most nem a gyönyörű turistalátványosságokat fogjuk vizslatni, hanem az ott íródott könyveket. Na jó, most csak egyet. Antoine de Saint Exupéry egyik csodálatos irományát, "A kis herceg"-et.
Ez egy borzasztóan rövid könyv. Azt hiszem, hogyha a tartalmát nézegetnénk, az nem lenne a legizgalmasabb. Ezért most egy kicsit rendhagyó módon a mögöttes tartalomra fogom fektetni a hangsúlyt. Ez a könyv nem véletlenül íródott felnőtteknek , egyszerűnek tűnik, pedig közel sem az. Sőt, rettentően nehéz. Az elején elmeséli maga az író, hogy szerinte a felnőtteknek kevés a fantáziájuk, és beszűkült látáskörük keletkezett, ahogy felnőttek. Egyszercsak egy kis herceg érkezik ide, mert menekül a saját bolygójáról, elfut a probléma elől. Találkozik pár különleges személlyel, mikor elmegy más bolygókra. És ami számomra a legszembetűnőbb vol, az az, hogy az összes bolygón monoton munkát végeznek. Mindig ugyanaz, minden egyes nap, vagy éppen minden egyes percben. Aztán találkozik a rókával, ami a legfontosabb találkozás, az egész történet során.
Saját vélemény:
Hú, hát nem akarok kisregényt írni, tele haszontalan információkkal, úgyhogy megpróbálom rövidre fogni, és nem elereszteni a gondolataim. Szerintem a róka megjelenése nélkül közel sem lenne ilyen jó ez a könyv. Azt hiszem, nagyon meghatározó szerepet kapott. Ő volt az a szereplő, aki kimondta a zord, kegyetlen dolgokat, viszont akár tetszik akár nem, igaza volt...az embereknek nincs idejük megismerni a dolgokat, nincs idejük barátkozni, tapasztalni, ilyesmikkel foglalatoskodni. Csak a munka, a sok kötelesség, és senki nem ül le átgondolni a dolgokat...rajtam kívül azt hiszem senki sem ilyen elvetemült. Mindenesetre rengeteg gondolatot felébresztett bennem...