Sziasztok!
Mikor az előző bejegyzést írtam, feltűnt, hogy már réghen volt magyar könyv. Pedig magyar vagyok, az oldal is magyaroknak íródik (vagy aki tud magyarul). Szóval nézzük meg, ezt a csodálatos Nógrádi Gábor írta regényt.
Ez az a könyv, ami szerintem senkinek a polcáról nem hiányozhat. Feltár, egy hatalmas titkot: néha a látszat csal, és ilyenkor tévhitekbe esünk. A felnőttek élete könnyű? A gyerekeknek csaktanulniuk kell? Ó, ha az élet ilyen egyszerű lenne! De az élet ennél sokkal komplikáltabb, és a felnőttek azt hiszik, hogy nekik a legnehezebb, pedig a gyerekeknek se könnyű. És mi az, hogy a felnőttek élete könnyű, a gyerekeké pedig szenvedés? Ezek bizony tévhitek, ugyanis mindkettő korosztálynak nehéz az, hogy a mindennapi életben sikeresek legyenek. Ez a könyv apáról és fiúról szól, akik szerepet cserélnek. Csak éppen a tudásuk, a gondolkodásuk, és a lelkük maradt eg, a testük teljesen kicserélődött. Hamarosan a fiatal Pete ráébred, hogy nem könnyű felnőttnek lenni. Eközben az apja, a szó szoros értelmében szenved az iskolában. A számtant kirázza a kisujjából, de biológiából begyűjt egy rossz jegyet a fiának. Miután megtapasztalták, hogy mennyire nem bírják, csodával határos módon, mindenki visszakapja az eredeti szerepét.
Saját vélemény:
Igen, igen, igen! Tetszett, nagyon tetszett! Nekem elhihetitek, hogy ez a könyv valami eszméletlenül jó! Érdekfeszítő, tanulságos, ugyanakkor viszont egyszerű is. Ezzel is ugyanaz a baj: rövid. Egy délután alatt kiolvastam, ezt a rövid regényt, de az elárul valamit, hogy négy ilyen délután is volt, nem?
További jó olvasás, látogass vissza, és köszönöm, hogy elolvastad!